Penetrációs vizsgálatok PT
A penetrációs módszer a roncsolásmentes vizsgálati módszerek egyik legelterjedtebb módszere. Már ismeretes 100 évnél régebben. Lehetővé teszi a ferromágneses, nem ferromágneses anyagokban, de még a nem fémes anyagokban is (pl. a keramikus anyagokban) a felületre kiszolgáló, nyitott folytonossági hiányok kimutatását. Gyakran kiszolgáljuk a nem mágneses, alumínium ötvözetből vagy ausztenites acélból gyártott elemek vizsgálatához.
A penetrációs vizsgálatok a felületi vizsgálatok csoportjához tartozik. Tekintettel arra, hogy a konstrukciós objektumok felülete a különösen veszélyeztetett zónákhoz tartozik, az ilyen vizsgálatok fontos diagnosztikai eszközt képeznek a konstrukció biztonsága számára. Az ilyen vizsgálatokat a gyártás szakaszában végzik el, illetve az üzemeltetés közben. A penetrációs módszer kihasználja azt a jelenséget, hogy a folyadék (megfelelő tulajdonságú penetráns) behatol az anyag mélyébe.
Megfelelő idő eltelte után eltávolítják a penetráns fölösleges mennyiségét a vizsgált felületről, és felhordanak egy úgy nevezett előhívót, amelynek feladata a penetráns kiszívása a folytonossági hiányból. A módszer megköveteli a vizsgálandó felület nagyon gondos előkészítését, és elég időigényes. Azonban az előnyei közé számítható, hogy nagyon sokféle anyag vizsgálatát lehetővé teszi. Lehetőség van a fluoreszkálós technika szerinti vizsgálat elvégzésére is, ami fokozza a vizsgálat érzékenységét. A penetrációs vizsgálatok bizonyos esetekben kihasználhatók a tömörségi vizsgálatoknál is.
